Én..nem akarom leírni mit érzek. De muszáj leszek, mert ez így szar. Hihetetlenül rosszul érzem magam, pedig nem sok okom van rá. Inkább az önsajnálat, és a szomorúság..magány...már megint. Egyre gyakrabban tör rám az az érzés hogy sose lesz olyan valaki akinek azt tudom mondani hogy szeretlek. Még egy fantasy könyv, még egy pár depis nap. De most egyszerre olvastam kettőt, és még nagyobb volt rám az ereje. Talán azért mert..nem is tudom..emlékeztet rám..kittire...ARRA akit nagyon szeretek..szerettem..bizonytalan vagyok. Rémálmok, melyek csodásak voltak ameddig tartottak, de mire felébredtem, bűntudatom lett tőlük. Gondolatok melyeket nem engedhetnék meg magamnak. Vágyak, melyeket nem szabadna kitárnom. Blogzárlat meg azért lesz mert nem akarok mindig panaszkodni. Azt akarom hogy csak magamnak írjak.Kiadjam magamból mindazt amit nem mondhatok el másoknak. Bárcsak valóraválnának ezek az eretnek gondolatok. Ezen még a szenteltvíz se segítene. Folyton ezen agyalok..mi lenne...mit csinálnék...élnék-e a lehetőséggel.NEm akarok ilyen bizonytalan lenni. én nem....de nem tehetek róla..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése