A mai nap valami egész jól sikerült. Reggel a buszon láttam egy szőke, kék szemű pasit...egyből vész szirénázott az agyam..Előtte sose néztem meg a fiúkat...most wattafakk történik??! De a suli... A tesi mint mindig fárasztó volt, de az osztályon már látom a javulás szikráit. Aggódnak értem, vagy nem tudom. És biztattak is, mikor elfáradtam. Olyan jól esett ^^ Eddig én is olyan "antiszociálisnak" éreztem magam, de most már egyre jobban kezdek beilleszkedni. Lehet hogy mégsem fogok sulit váltani, amúgy is nehéz az első év, mert új emberek, ismerkedés, környezet, meg hasonlók. De a térdemmel valami nem stimmel. Alig bírok ráállni, ami nem az hogy fáj, de kibaszottul idegesít inkább. Hunorkaa...hát valami ennivaló :D Segít majd németből, ami hihetetlen rendes dolog tőle, főleg hogy még nem is ő lakik hozzám a legközelebb. És a zenei ízlése is milyen jó! Még hogy nem szeretné senki, amit ő hallgat. Pedig egyből ketten is megszerettük :D De, csak hogy félreértés ne legyen, nem Ő az, aki megdobogtatja picike szívemet Bár kétségtelen édes, aranyos srác. És jó zenéket hallgat, akár csak Krisz..hojoj vele is mi lehet manapság. Olyan keveset beszélünk, a hármas banda meg szerintem már sosem lesz ugyanaz. De csak hogy Ő róla is legyen szó...úgysem tudom másnak elmondani, csak a blogomnak. Fejlődik a képzelőerőm. Már azt is el tudom érni, hogy szinte mellettem legyen :$ Csak lehet hogy nem órák alatt kéne ezzel kísérleteznem. De ha olyan unalmasak, muszáj vagyok lekötni magam...bárcsak meg is történne amit elképzelek *-* Micsoda pillanatok lennének...mint egy tökéletes filmben, aminek én és Ő vagyunk a főszereplői
Egy kis zene, Hunorka jóvoltából *-* Vagyis nem pont ez, de nélküle sose találtam volna meg:
.
