öhm

Még mindig egyedül..nembaj. nem olyan rossz. jó fantáziával áldott meg az úr, szép helyzetekben volt és lesz részem általa. tegnap..huh...angoltanárnőő O.o bazd ez szar. holnap tenisz ricsikével meg attilával meg ricsi tesójával \o/ jólesz. ma nemtom mi lesz :D elméletben elmegyünk kittivel kilátózni...gyakorlatilag nemtudom. és még egy szép kis beszélgetés is előttünk áll :D

Vik♥♥♥ édesaranyos cukiamerikaifiúcska ♥ szivemcsücske. őis :D

de nem merem megkérdezni hogy most ő viktor, vagy valami máse..o.o mindegy. majd kiderül még.

most itthon vagyok és énekelgetek. jobb így :)

aaaaaaaa

Én nekem így könnyebb. Sokkal. Azt látni hogy nem láthatja más azt amit érzek, megkönnyebbülés :) Tudom hogy ez hasonlít arra mintha magamnak írnék, azért mert azt csinálom. Még mindig úgy írok mintha nektek írnék, pedig csakis én látom eme sorokat. Azthiszem ez sose fog megváltozni. Vannak dolgok melyek nem változnak. Sajnos ilyen asszem, a szerelem is. Nem, tudom hogy nem vagyok szerelmes. Csak vágyom rá.

Ennek a történetnek a szereplője sok jó pasival volt körbevéve, melyet ezúton kifejezve IS, irigylek :D

Volt Dmitrij, aki álmaim pasijává vált, tulajdonságainak köszönhetően. És ottvan Adrian, aki megintcsak a szivem csücske. Nehéz..én se tudom kit választanék. De örülnék ha a helyében lennék.

Blogzárlatlesz belőle...

Én..nem akarom leírni mit érzek. De muszáj leszek, mert ez így szar. Hihetetlenül rosszul érzem magam, pedig nem sok okom van rá. Inkább az önsajnálat, és a szomorúság..magány...már megint. Egyre gyakrabban tör rám az az érzés hogy sose lesz olyan valaki akinek azt tudom mondani hogy szeretlek. Még egy fantasy könyv, még egy pár depis nap. De most egyszerre olvastam kettőt, és még nagyobb volt rám az ereje. Talán azért mert..nem is tudom..emlékeztet rám..kittire...ARRA akit nagyon szeretek..szerettem..bizonytalan vagyok. Rémálmok, melyek csodásak voltak ameddig tartottak, de mire felébredtem, bűntudatom lett tőlük. Gondolatok melyeket nem engedhetnék meg magamnak. Vágyak, melyeket nem szabadna kitárnom. Blogzárlat meg azért lesz mert nem akarok mindig panaszkodni. Azt akarom hogy csak magamnak írjak.Kiadjam magamból mindazt amit nem mondhatok el másoknak. Bárcsak valóraválnának ezek az eretnek gondolatok. Ezen még a szenteltvíz se segítene. Folyton ezen agyalok..mi lenne...mit csinálnék...élnék-e a lehetőséggel.NEm akarok ilyen bizonytalan lenni. én nem....de nem tehetek róla..

csodálatosnap part 1

Nah szóval...jónap volt ez a mai.

Egyből azal kezdődött hogy felmentünk a rendőrségre.

De ezt inkább elmesélem :D

Szóval volt egy nap, eccer volt holnem volt..

...szerencsétlenül indult ez a mai nap.. felkeltem, elég szarul, mert tegnap éffélkor feküdtem le. Felkeltem, hétkor felöltöztem, beírtam magamnak az igazolásomat mára(eljöttem a hatodik óráról mer úgy ceretem az angol tanárom), és anyu aláírta, és elindultam a suliba.

Ahogy a dal is mondja:

-De nehéz az iskola táska...ilyen szép napos délelőtt, Heni várja a barátját az ágyban...jah ez egy khmm...másik dal :D Nah de mesélek tovább....

... beérek suliba, mint egy királynő libbenek be.

Göndör fürtjeim édesen az arcomba szállnak, hosszított kockás ingemben feszítek, és alá egy fekete kivágott póló dukál. Ballagok fel a lépcső tetejére, s szembe szalad velem az osztályom, mint egy tehéncsorda.

Kérdőn rájuknézek, -szünet- és kérdőre vonom őket:

-Hova mentek? Minek? Mivan??

Erre Csabi kezembe adja szépen lágyan a teremkulcsot, s ennyit szólan:

-Tedd be a táskád, vedd a kabátod, megyünk a rendőrségre!

(part 1)__________________________________________________________________ 

Ezen események után, jön még szembe vélem Gréti, és egy poént lök csodás orcámhoz:

-Feladtunk, tudják hogy te voltál. Ne is tagadd tovább!

Ha-ha-ha...ezzel persze a rendőrségre menésre célzott...de hogy honnan tudta meg mit tettem, rejtély XD

Nah mindegy...kezemben a terem kulcsaival, felmegyek a terembe, lerakom a táskám, és kecsesen leszaladtam a lépcsőn, majdnem felbukva azon. (ez van pekhes vagyok xD)

Szóval..pár perc múlva menetelünk az utcán, én még mindig mesésen nőiesen csodálatosan néztem ki (X'D), s mire a rendőrörshoz értünk, jó hangulat lett.

Majd a három osztály majdnem 50 fővel felmasírozott a lépcsőn.

Betonból volt, de minden lépésünk alatt kongott. Azt hittem ott fogunk meghalni. Felmentünk, és mögöttünk két rendőr.. (mi a fákk..így magamban).

Utána én kétszer menekültem a felfelé tartók elől, dőltem erre-arra mint szép szalmaszál a lágy tavaszi szellő által.

A két rendőr mögöttünk megszólal:

-Nem tudnak bemenni?? PRÓBÁLTÁK A CSENGŐT???
Tanárnő becsenget, és csodák, csodájára kinyitották az ajtót.

Valami helyettes parancsok elkezdett beszélni, én meg eleresztettem pár velős hozzászólást csendesen a témához, amin a két körülöttem álló barátnőm jól mulatott. Ezek közben persze, végigböngésztem a focis zászlók, sálak gyűjteményén amit felhalmoztak az urak. Ebből egy egész vagyont össze lehetett volna hozni :D

A rendőrséges kaland ennyi volt

(part 2)_______________________________________________________________

Folyt. köv.