2011. augusztus 1., hétfő

Jajj álom..hogy örökké éljen bennem (LLL) part 6

Csodálatos éjszaka volt, és mikor felébredtem a vekker csörgésére, azon kaptam magam hogy Perselus itt aludt. Nem akartam felébreszteni, és mivel előbb keltem mint szoktam hozzábújtam, és a tegnapra gondoltam. Lassan elkezdtem felébreszteni őt, mivel jó lett volna ha nem látja meg senki a szobámból kijönni. Lehet hogy lázadó vagyok, de ha rajtakapnak, abból baj lesz! Ébredezett, és és mikor teljesen kinyitotta a szemét, egy "jó reggelt" csókot kaptam tőle. 
-Jó reggelt.-köszöntem neki.- Szerintem jobb lenne ha a saját szobádból jönnél ki, úgy ahogy szoktál.
-Lehet hogy igazad van..akkor öltözök és át is hopponálok, hogy kilépni se lássanak..-de nem vártam meg amíg befejezi.
-Ki mondta hogy most rögtön?-kiszálltam az ágyból, és nagyon hideg volt kint. De nem érdekelt. Kézen fogtam, és kivittem a fürdőszobába.-Először el jössz velem zuhanyozni! -lehet hogy túlságosan is boldog voltam. Mikor elmentem a tükör előtt, szabályosan csillagnak néztem a szememet, annyira ragyogott.
-Várj egy kicsit. Se tusfürdő nincs itt, se semmi. Én így nem akarok csurom víz lenni, kicsi Rose.
-Az nem akadály. Fogd meg a kezem, és gondolj a tárgyakra amikre szükséged van. Idézd fel magad előtt, a kinézetüket, az illatukat, és érezd ahogy megfogod őket.
Láttam hogy koncentrál, és egy pillanat múlva ott volt minden az ágyamon. EL se hittem, hogy elsőre sikerült neki.
-Na, akkor mehetünk?- huncut mosolyomat, sajnos nem tudtam leplezni...........
Zuhanyzás után, elváltak útjaink, és csak a reggelinél találkoztunk. Nagyon furcsa volt úgy ülni mellette, mintha semmi sem történt volna. Pedig nagyon is történt. De rajta is láttam, hogy nem akar csak kollégaként mellettem lenni. Egyszerre fejeztük be a reggelit, és távoztunk. Sajnos év végéig muszájak voltunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi. És a következő évben is. De amikor Harry Potter 17 éves lett, minden megváltozott, beleértve őt is.
Folytatása következik...