Hm....milyen régen írtam....nembaj :D

A reggeli utazgatások Barcs-csal, meg Vircs-csel feledtetik velem az az iskolát..de csak addig míg be nem lépek a kapun. Olyan életkedvtelen vagyok. Szomorkodok pedig kurvára nincs min. Ugyanaz a helyzet mint pár hónapja, semmi más.

"Hideg tekintettel végigmeredek az osztálytermen. Mindenki jól szórakozik, csak én ülök egyedül. Az ajtóra kapom a szemem, és azt kívánom hogy bárcsak belépne az ajtón, és elfutna velem. De nem így történik. Nézem az ajtót, és nem történik semmi. Ülök tovább, és álmodozom róla, óra kellős közepén. Ebből a tanár hangja ver fel, de csak a tananyagot magyarázza. Újra eltévedek a gondolataimban, és azt akarom hogy betépje azt az ajtót. De nem fogja megtenni. Soha"

Ez aztán a forever alone....