Hát, mindennek eljön az ideje... nem, nem fogom abbahagyni a blogolást, bár már nem is blogolok rendszeresen, nem tudnám csak úgy ezt kidobni...másra gondoltam. Arra, hogy talán el kell engednem azt a fiút. Maybe...or not! Ugyanis lehetőségem van elmenni abba az iskolába ahol tanul! Bizooonyám, a röplabda (életem egyik értelme) megadja nekem a lehetőséget hogy bemenjek abba gimibe ahol Ő most végzős *-* persze, ez még nem jelenti azt hogy találkozok is vele!
De ez egy jel. Vagyis több kicsi jelből összeállt A JEL! Amik a következők:
-ugye a röpi csapatunk megy abba a suliba
- egy nappal a suli kampány előtt van, így lehetővé teszi hogy teljes erőbedobással ott legyek
-teljesen biztos vagyok benne hogy odajár, mivel az egyik ismerősöm évfolyamtársa...
Hát nem tudom, de nekem ez elég hogy feléledjen bennem a remény...és addig nem fogom feladni amíg nem bizonyosodik be hogy nem a sors áll előttem ezzel a lehetőséggel!
De ez egy jel. Vagyis több kicsi jelből összeállt A JEL! Amik a következők:
-ugye a röpi csapatunk megy abba a suliba
- egy nappal a suli kampány előtt van, így lehetővé teszi hogy teljes erőbedobással ott legyek
-teljesen biztos vagyok benne hogy odajár, mivel az egyik ismerősöm évfolyamtársa...
Hát nem tudom, de nekem ez elég hogy feléledjen bennem a remény...és addig nem fogom feladni amíg nem bizonyosodik be hogy nem a sors áll előttem ezzel a lehetőséggel!
