Hát ez gyorsan ment...

http://ezmarmaslesz.blogspot.hu/






Új blogom címe, hasznos infókkal és velem. Úgy döntöttem ezt a blogot törölni csak úgy nem tudnám, mert sok mindent élt velem túl. AZ első szerelmet, csalódásokat, még a középiskolás éveimet is ezzel a bloggal kezdtem. Ez már egy részem, akármennyire is szeretném tagadni :)
Szóval ez így szépen itt marad...de a másik blogom aktív! És igyekszem majd olyan sűrűn írni ahogy időm engedi meg az események (már ha nem halok meg az unalomtól)...

És ezennel ezt a blogot..lezártnak tekintem. Köszönöm a Blogspot-nak hogy létrehozhattam. De ideje magam mögött hagyom és Új életet kezdenem :) !

Itt a vége, fuss el véle!

Mostmár hivatalos!
Új blogot kezdek, mindent az elejéről...itt az ideje :)

Jó lesz..majd lesz proper bemutatkozás, meg újra minden napos blogolás ;) A címen még gondolkozom, de ki fogom írni..hátha valakit érdekel a másik is :) Addig, vigyázzon magára mindenki!

Tyű...ez aztán egy őrült nyár volt!

*kop* *kop*
Halihóóóóóó....tudom, tudom :) Biztos mindenki elvan a saját kis életével, és senki sem veszi észre ha itt blogolgatok magamnak. 

Na de....térjek már a tárgyra, gondolkozom egy új blog szerkesztésén, amit vezetnék úgy mint régen ezt. Mert hát, Túl sok minden történt ahhoz, hogy itt leírjam és a régi dolgokat amúgy jobb ha lezárjuk, nemde? :)
Rengeteg mókás, szomorú, szívbemarkoló (jó, talán kicsit túlzok) és mindenesetre érdekes dolog esett meg velem idén nyáron. Azt se tudom hol kezdjem :D Hát itt van végre (első sorban), eljött az én időm! VÉGZŐS LETTEM!!!négy! Hát hogy is mondjam...vegyes érzéseim vannak?! Néha a pokolba kívánnám az összes kis osztálytársam, máskor meg....mintha meg szeretném nyújtani az időt. De ez se miattuk van ám ^^ Csak szeretném ha tovább maradhatnék gyerek..
Furcsa, nem? Minden gyerek annyira hamar fel akar nőni (lásd.:mai 12 évesek) és minden felnőtt újra gyerek akar lenni. Hát én már az utóbbi csoporthoz sorolnám magam, bár...van még mit fejlődnöm azt elismerem.
Ami az új blogot illeti. Lehet hogy Újra a Blogspot-nál kötök ki, mert ezt olyan egyszerű kezelni, és már ismerem is (nem mintha nagy weblapszerkesztő zseni lennék egy másokhoz..) De az is megeshet, hogy, még nem döntöttem el. Igaz, felszabadult jó pár szabad órám , de még gondolkodok rajta kicsit.
Minden esetre vannak amik sosem változnak..és az a kockulási szenvedélyem..csak már CS-t tolom, hanem az SWTORT :D Na mindegy, ezt igazán csak kockák érthetik. Naaaaa mindegy :D Majd jelentkezem, addig mindenki vigyázzon magára! ^^

Csak így, csupaszon

Nem is tudom mit keresek itt, megint. Csak úgy érzem , hogy ha most elkezdek írni, egy kicsit jobb lesz. A lelkemnek. Vagy a szívemnek? Ki tudja...lehet hogy egy nőnél a kettő megegyezik...most talán még rosszabb a helyzet mint ezelőtt. Tényleg azt hittem hogy megoldom a szív gondjait, mikor elküldtem?! Igen, meglehet. De most, egyedül, és úgy, mármint...a tudattal hogy ő látszólag boldog, már másként gondolom. Képmutató lennék? Vagy netán rosszindulatú? Irigy? Bármelyik igaz lehet...s még több is, ha úgy vesszük. De hogy is?
Könnyek, hideg esték, zene és üres cselekedetek mik lekötnek. A lényeg a látszat, nemde? Csak most értem meg igazán milyen felnőni, mikor az ártatlanság fokozatosan eltűnik..szertefoszlik, a tapasztalat növekedésével. Az első, minden esetben a legrosszabb. Bár eleinte negédes, de a végén.....már elfelejtettem a végét. Üres...nem maradt semmi, csak az üresség. Vagyis, de.Könnyek. Ők mindig megmaradnak nekem.

Már megint én :)

Hey everyone!
Hogy vagytok? :) Rengeteg dolog történt velem mióta, ígéretem ellenére, nem írtam. Először is...az a srác, akiről lentebb szó van, hát...sosem láttam többet :D Még mindig helyes meg minden, de már nem érdekel. Aztán felfedeztem egy online játékot..és sok jó emberrel játszottam, viccesekkel és kedvesekkel. És most február végén találkoztam, idézőjelben értendő a "találkozás" , egy fiúval...nem is, mert férfi :) És ő annyira más. Megért engem, és érdekli mi van velem. Sok a közös pont és bármit megbeszélhetek vele...szóval akár tökéletesnek is mondhatjuk. Csak a baj (mert sajnos mindig van) az hogy nem itt lakik. Pedig annyira jó lenne. Szinte minden klappol , és bármikor boldoggá tud tenni. Még ha csak beszél velem akkor is. Érzek valami kellemes kis bizsergést is amikor beszélünk...de nem vagyok biztos benne hogy mi ez. Csak annyit tudok hogy, boldog vagyok vele. És tegnap egy dlog miatt összevesztünk....persze megoldódott, de nem ez a lényeg. Sokat sírtam miatta. Azért a dolog miatt amivel megbántottam, és nem akarom elveszíteni őt. És valamiért tőle is érzem azt hogy nem akar elveszteni engem. Pedig nem vagyok különleges. Még csak együtt sem lehetünk. Anyway....imádnám ha itt lenne most velem. A hétköznapjaim úgy múlnak el, mint egy hirtelen zivatar. Csak jönnek és mennek. De  a dolgok amiket megbeszélünk, azokra mindre kristálytisztán emlékszem. Nagyjából a suliból, alvásból (manapság már nem sok alvásból) és belőle áll a a napom. Hétvégéken meg csak belőle...:) Oké, oké, tudom néha eszek is meg ilyenek, de a napom nagy részét gép előtt töltöm és vele beszélgetek. És most hogy majdnem elveszítettem, úgy éreztem hogy ezeket le kell írnom. Hogy maradjon belőle valami fent :) Hogy emlékeztessem magam minden egyes indokra amiért őt szeretem. És hogy még többet adjak majd hozzá egy nap. Szóval...ennek a lelkizésnek is egy a vége. Most per pillanat rohadtul imádok élni! Ezt meg csak egy dolog fokozhatná...ha itt lenne velem :)