Iason -nak lesz majd ^^

Odaértem, kivettem a kezéből a könyvet, és alaposabban szemügyre vettem. Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését, pedig tudtam hogy csak segíteni akart. Először csak a borítóját nézegettem,és a címet. Nem igazán tűnt annak, amit én kerestem, de találomra felütöttem a közepénél, és sajnos igazam lett. Ez sem az a könyv amit én keresek. Sóhajtva adtam vissza Iason-nak a könyvét, mert csak ő tudta honnan vette el.
Keresgéltem még egy ideig a könyvek között, de sajnos rá kellett jönnöm hogy itt ugyan nem fogom megtalálni azt a könyvet ami nekem kell. Igen csak eltávolodtam tőle, és mire újra megtaláltam már rajta is láttam a fáradtság jeleit. Pedig ő vámpír, ugyebár. Nem lenne szabad fáradtnak lennie...vagy mégis?!
-Ah..figyelj rám Iason - sóhajtottam egyet, majd folytattam. - Itt tuti nem lesz meg az amit én keresek. Muszáj leszek máshova mennem. Van innen elég távol egy levél, és könyvtár ahol majdnem a létező összes könyv megtalálható amit varázslók írtak. Ami ott nincs meg, az sehol máshol sem. A mi, vagyis a te munkád itt véget ért. Köszönöm azért a segítséget, és hogy kockáztattad a munkádat értem. Ezt nagyra értékelem. De most menj, és feküdj le aludni.-mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd hallottam hogy mond még valamit. De innentől őszintén már csak az érdekelt, mikor tudok indulni a könyvemért.

#7E2217
#348017

Cortez....lehetne?!

Istenem...tegnap hazafelé elgondolkoztam hogy miért váltottam sulit...a másikban könnyebb lenne, és kezemben lévő könyvre pillantottam.. Otthagytam egy Cortezt..a másik suliban. Fekete hajjal, és álomszép kék szemekkel amikbe ha véletlenül belepillantottam, elpirultam. Ott minden megvolt ahhoz hogy legyen egy Szent Johanna gimis történetem..Cortez, és a haverjaik, a tanárok is tökre olyanok voltak..miért hagytam magam mögött őt? miért....magam se tudom! De most így visszagondolva, barom vagyok!

Watashi....

Jesszuskám... annyira minden egybevágott eddig...miért hittem hogy jóra fordulhat minden? Nem is hittem igazán, csak..valami halvány érzés pislákolt bennem hogy "jó lesz minden.." De nem így lett. A pillanatnyi örömök nem okoznak olyan dolgot mint az ha állandóan boldog vagy. És én sose leszek boldog. De lehet hogy meg sem érdemlem.
"Az aki feladja, nem érdemli ki hogy emberként éljen"
Én feladtam..miként éljek ezután?!