Jajj álom..hogy örökké éljen bennem (LLL) part 2

Ez után a "kaland után" nagy vigyorral mentem le a csigalépcsőn. Perselus, még fent maradt, hogy eltegye az eszközöket, amit használtunk a varázslat közben. Csendben, de annál vidámabban értem vissza a szobámba. Mikor ránéztem az órámra, ijedve eszméltem rá, hogy a Roxforti vacsorát kihagytuk. Ajaj..gondolom magamban! Biztos észrevette mindenki, hogy én és Piton professzor hiányzunk a vacsoráról. Gondolkodásomból,az ajtón kopogtató alak, riasztott fel.

Perselus volt az.
Zihálva, bejött az ajtómon, és kezében a pálcájával így szólt:
-Lemaradtunk a vacsoráról.
-Tudom-De nem bántam, az igazság az.

-Nem vagy éhes, Rose? Hoztam pizzát, vagy ehetünk rendes ételt is.-Meglengette a pálcát, és egy néma varázsige elmondása után, az asztalom megtelítődött étellel. Megdöbbentem, hogy ezt meg tudja csinálni. Biztos elkérte Albustól a varázsigét, amit minden étkezésnél használ.

Leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Amikor a maradékok eltakarítása volt a dolgom, gyorsan elintéztem, de ez épp elegendő idő volt Perselusnak a szobám átvizsgálására.

Sajnos rátalált valami olyanra, amit nem akartam hogy bárki megtaláljon. Egy fotó volt az. Amin én, és édesapám voltunk. Amikor megláttam a kezében a fotópapírt, megijedtem.Odamentem hozá, és megkérdeztem ezt hol találta. Persze tudtam, hogy fent volt az asztal tetején. Nem akartam hogy tovább nézze. Így is túl sokat tudott meg a múltamról. Elvettem tőle a fényképet, és megköszöntem a vacsorát. Megint ugyanaz a tekintet. A megbánós. Egy este kétszer is láthattam tőle, amit másnak egy egész életben kell várnia tőle. Amikor az ajtóhoz kísértem újra megcsókoltam, és jóéjszakát kívántam neki.

Másnap, tanítás után újra összefutottunk. Megkértem hogy ebéd után, jöjjön be a szobámba, és hozzon magával Veritas-szérumot. Furcsán nézett rám, de teljesítette a kérésemet.

Amikor bekopogott, már vártam őt. Kikészítettem a teát, beleraktam a szérumot, és megkértem hogy igya meg. Kifaggattam.
-Perselus. Tudsz hazudni?

-Nem.

-Helyes. Azt akarom tudni igazából hány éves vagy.

Megmondta. Nem hittem hogy hazudik, ezért rátértem a másik kérdésemre, ami a következő volt:

-Azt szeretném tudni, hogy érzel-e irántam valamit, és ha igen, mit?

Azt mondta, hogy igen, és hogy szeret. Túl szép volt hogy elhiggyem neki. És az utolsó kérdésemet is feltettem neki. Amire azt mondta, hogy MÉG NEM. Elhittem neki, hogy úriember, és nem hazudott. Varázsige segítségével megtörtem a szérum hatását, és megkérdeztem hogy tudja -e miket mondott nekem. Azt mondta hogy igen, és hogy nem hazudott.Azt is megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e mindenre, mind a 3 kérdésre. Erre is igennel felelt, és is hozzátette, hogy nem másítana, azon amiket elmondott nekem.

Megcsókoltam, és tényleg láttam a szemében hogy szeret engem. Nagyon jó érzés volt, és elpirultam. Erre csak egy mosolyt kaptam válaszul.És olyat tettem, amit nem gondoltam végig, ahogy most visszagondolok.

Az én teámba is beleöntöttem a szérumot, és megittam. De mielőtt ezt megtettem, ezt mondtam neki:

-Bármit kérdezhetsz tőlem. Tényleg- Újra megcsókoltam, és megittam a teát.
Ezek után a kérdéseire tisztán emlékszem, de nem fogom leírni őket.

Ő is elmondta a szérum ellenvarázsát, és mire végeztünk, vacsorázni mentünk.Nem tudom miért, de helyet cseréltünk egy tanárral, és én így mellé ülhettem.Teltek a napok, és egész kellemesen éreztük magunkat. Téli szünetben, meghívott magához. Én ugyanis a Roxfortban lakom. Ezt is sikerült megtudnom Dumbledore-tól. Kellemesen eltöltöttük azt az egy hetet, végig teljesen úriember volt. mivel meghívott, karácsonyra vettem neki ajándékot. Furcsa volt látni, hogy ő is kedveskedett nekem valamivel. Ezek után, megváltozott minden.

Folytatása következik..holnap

Jajj álom..hogy örökké éljen bennem (LLL)

Ez már csak egy nekemkészült cucc. Tudod, én ;D Egy napig látható és megtalálható a blogomon. Utána titkosítom :D Ja igen, a nevem itt, Charlotte Rose Cheney. De a Rose-t használom amint az majd kiderül.

Minden azzal kezdődött, hogy néztem a tévében és hálóingben, karkötőmmel, és egy műanyag pálcával hozzáértem a tévéképernyőhöz. Épp a főnix rendje ment benne, és mikor megérintettem a képernyőt arra gondoltam, hogy meg akarom vígasztalni Perselus Pitont. Egyet pislogtam, és ott találtam magam, fent Perselus tornyában, hálóingben, kezemben a műanyag pálca, igazi varázspálca lett, és a kezemen volt a karkötő. a 24 éves tanár önmagamat láttam viszont. Gyorsan átöltöztem (ünnepi nadrág, egy blúz, és magassarkú), és odaszóltam perselusnak mikor olyat tett volna amit később tudom hogy megbán:
-Potter, menj le. Wízliék keresnek.
Potter leszalad a kacskaringós lépcsőn és én egyedül maradok Piton professzorral. Amikor ránéztem egy halvány könycseppet véltem felfedezni ébenfekete szemében. Így szólok hozzá:
-Gyere ide Perselus. Tudom hogy mi történt, ne aggódj.
Odaléptem hozzá, és magamhoz öleltem. Még magassarkúban is kicsit magasabb volt nálam, és úgy tűnt  helyzet, mintha ő vígasztalna engem. Miután elengedtem a szorításomból, felnéztem rá, és egy kis mosollyal jelezte, hogy értékelte a gesztusomat.
Másnap, már jobb hangulatomban voltam. Miután ebbe a zavaros környezetbe kerültem, egyből felkerestem Albust. Elmondott mindent, arról hogy kivagyok, és nem nézett rám furcsán, egy percig se. Tényleg. ELmondtam neki hogy mi történt, hogy kerültem ide, és arra jutottunk hogy a vágyakozásom hozott ide. Kiderült hogy én már régebben tanítok itt, mint hittem volna. Amikor Perselus és én összetalálkoztunk a folyosón, leszólítottam:
-Perselus, beszélnünk kell. De ne itt. Kérlek gyere be a szobámba.
Bevezettem a szobámba és egy tea mellett, leültünk beszélgetni. Mihelyt a tea felét megittuk, Piton így szólt:
-Rose. Miről akartál velem beszélni?
-Perselus, tanítanod kell Pottert.-Itt nagyon csúnyán nézett rám, amire én rögtön elszégyelltem magam, de folytattam.-Nagy hasznára válhat ez az okklumencia óra. Én átvállalnám, de ha téged nem tud kizárni a fejéből engem sem fog tudni, és még kevésbé Voldemortot.
Piton egy percre elgondolkodott, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
-Nem tanítom tovább azt a kölyköt! Ugyan olyan neveletlen, gyenge és arrogáns mint az apja volt! De..de, be kell látnom hogy igazad van. Szólj Potternek hogy este várom. Ennyi a mondani valód, Rose?
-Egyenlőre ennyi, köszönöm Perselus. Oh még valami...tudom hogy mit érzel. Engem is csúfoltak az iskolában. Csak engem még a régi, a mugliiskolában. Mikorra várod Pottert?
-Este hatra. Kérlek azt is mond meg neki, hogy ne késsen.
-Rendben vcan. Meddig tartana? Utána felmennék én is. Ha Potter, ilyen könnyen be tudott nézni a fejedbe, nekem is menni fog.

Azzal felálltam, elvettem a két üres csészét, és kitessékeltem Pitont a szobámból. De a folyosón még utána szóltam, de csak éppen hallhatóan, nehogy meghallja valaki:
-Akkor este.

Miután Potter elment, (onnan tudtam hogy láttam kijönni a toronyból) felmentem oda, ahol ő tartja az elmezárolási órákat, a fiúnak. Az ajtó nyitva volt, éppen rendezte az eszközöket, amikor udvariasan bekopogtattam, egy szép mosollyal az arcomon. Piton is egy mosollyal válaszolt, és azt mondta menjek be. Bezárta az ajtót, és elkezdtük a gyakorlást.
-Perselus, kérlek ne haragudj rám. Akármit fogok látni, megígérem hogy csakis kettőnk között marad. És tudnod kell két dolgot. 1..tudok rólad mindent, amit tudnom kell.-ezt a mondatot egy kedves mosollyal fejeztem be.-2..Megbízhatsz bennem.

Miután az ő elméjét már feltártam, és semmi új dolgot nem láttam benne, amit eddig nem tudtam volna, olyan ajánlatot tettem neki, amit nem utasíthatott vissza. És nem is tette.
-Perselus...mivel te így megbíztál bennem, és engedted hogy belelássak az emlékeidbe, te is belekukkanthatsz az enyémbe. Vannak titkaim, amiket nem mondtam el senkinek. És csakis te fogod őket tudni. Kész vagy rá?
Bólintott.

Fájdalmas volt visszanézni mindent, ami mugliként történt velem..megalázztatás, kínzások sorozata, rossz dolgok, és amikor a vége fele közeledtünk, oda ahol eddig még én sem szívesen jártam, megrökönyödve vettem észre, és Perselus is, hogy sírok.Abbahagyta a varázsigét, és letérdelt a székhez ahol ültem, hogy egyvonalban legyen az arcunk.
-Én....én..én nem..-de beléfolytottam a szót. Nem akartam azt hallani ahogy megsajnál.
-Perselus, nem tudhattad.Ezt néha még én sem akarom tudomásul venni.-És újra elkezdtem sírni.

Közelebb jött hozzám, éreztem az illatát, annyira közel volt (furcsa, de érdekes virágillatra lettem figyelmes),megfogta leszegett fejemet, és megcsókolt. Nem tudom leírni azt az érzést amit keltett bennem.

Egyszerre éreztem bizsergést, örömöt, és nem tudom miért, de szeretetet is. Amikor a csóknak vége szakadt, kapkodtam a levegőt, és az Ő szemében, megbánást, és egy eddig furcsa érzést fedeztem fel.

Szerelmet.

Perselus Piton..:$

Hát helló :$ Mióta láttam a Harry Potter utolsó részét, én azt hiszem beleszerettem Pitonbácsiba...szégyellnem kéne magam, hogy ilyet mondok, de a pléjboy görlök is idősebb pasival repesztenek, szóval :DDD... De ez ez már..más. Megszakad a szívem, mikor meglátom..bárhol, (tévé, valami kép, stb..) És amikor az utolsó részben meghal, ott elsírtam magam :$ ÉS most már majdnem két hete "rém" álmok gyötörnek -áááááááh *.* - És a mai különösen jó volt...jajj isten! Bárcsak ez így lenne...:(( kínoz..én mondom.