Ez már csak egy nekemkészült cucc. Tudod, én ;D Egy napig látható és megtalálható a blogomon. Utána titkosítom :D Ja igen, a nevem itt, Charlotte Rose Cheney. De a Rose-t használom amint az majd kiderül.
Minden azzal kezdődött, hogy néztem a tévében és hálóingben, karkötőmmel, és egy műanyag pálcával hozzáértem a tévéképernyőhöz. Épp a főnix rendje ment benne, és mikor megérintettem a képernyőt arra gondoltam, hogy meg akarom vígasztalni Perselus Pitont. Egyet pislogtam, és ott találtam magam, fent Perselus tornyában, hálóingben, kezemben a műanyag pálca, igazi varázspálca lett, és a kezemen volt a karkötő. a 24 éves tanár önmagamat láttam viszont. Gyorsan átöltöztem (ünnepi nadrág, egy blúz, és magassarkú), és odaszóltam perselusnak mikor olyat tett volna amit később tudom hogy megbán:
-Potter, menj le. Wízliék keresnek.
Potter leszalad a kacskaringós lépcsőn és én egyedül maradok Piton professzorral. Amikor ránéztem egy halvány könycseppet véltem felfedezni ébenfekete szemében. Így szólok hozzá:
-Gyere ide Perselus. Tudom hogy mi történt, ne aggódj.
Odaléptem hozzá, és magamhoz öleltem. Még magassarkúban is kicsit magasabb volt nálam, és úgy tűnt helyzet, mintha ő vígasztalna engem. Miután elengedtem a szorításomból, felnéztem rá, és egy kis mosollyal jelezte, hogy értékelte a gesztusomat.
Másnap, már jobb hangulatomban voltam. Miután ebbe a zavaros környezetbe kerültem, egyből felkerestem Albust. Elmondott mindent, arról hogy kivagyok, és nem nézett rám furcsán, egy percig se. Tényleg. ELmondtam neki hogy mi történt, hogy kerültem ide, és arra jutottunk hogy a vágyakozásom hozott ide. Kiderült hogy én már régebben tanítok itt, mint hittem volna. Amikor Perselus és én összetalálkoztunk a folyosón, leszólítottam:
-Perselus, beszélnünk kell. De ne itt. Kérlek gyere be a szobámba.
Bevezettem a szobámba és egy tea mellett, leültünk beszélgetni. Mihelyt a tea felét megittuk, Piton így szólt:
-Rose. Miről akartál velem beszélni?
-Perselus, tanítanod kell Pottert.-Itt nagyon csúnyán nézett rám, amire én rögtön elszégyelltem magam, de folytattam.-Nagy hasznára válhat ez az okklumencia óra. Én átvállalnám, de ha téged nem tud kizárni a fejéből engem sem fog tudni, és még kevésbé Voldemortot.
Piton egy percre elgondolkodott, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
-Nem tanítom tovább azt a kölyköt! Ugyan olyan neveletlen, gyenge és arrogáns mint az apja volt! De..de, be kell látnom hogy igazad van. Szólj Potternek hogy este várom. Ennyi a mondani valód, Rose?
-Egyenlőre ennyi, köszönöm Perselus. Oh még valami...tudom hogy mit érzel. Engem is csúfoltak az iskolában. Csak engem még a régi, a mugliiskolában. Mikorra várod Pottert?
-Este hatra. Kérlek azt is mond meg neki, hogy ne késsen.
-Rendben vcan. Meddig tartana? Utána felmennék én is. Ha Potter, ilyen könnyen be tudott nézni a fejedbe, nekem is menni fog.
-Potter, menj le. Wízliék keresnek.
Potter leszalad a kacskaringós lépcsőn és én egyedül maradok Piton professzorral. Amikor ránéztem egy halvány könycseppet véltem felfedezni ébenfekete szemében. Így szólok hozzá:
-Gyere ide Perselus. Tudom hogy mi történt, ne aggódj.
Odaléptem hozzá, és magamhoz öleltem. Még magassarkúban is kicsit magasabb volt nálam, és úgy tűnt helyzet, mintha ő vígasztalna engem. Miután elengedtem a szorításomból, felnéztem rá, és egy kis mosollyal jelezte, hogy értékelte a gesztusomat.
Másnap, már jobb hangulatomban voltam. Miután ebbe a zavaros környezetbe kerültem, egyből felkerestem Albust. Elmondott mindent, arról hogy kivagyok, és nem nézett rám furcsán, egy percig se. Tényleg. ELmondtam neki hogy mi történt, hogy kerültem ide, és arra jutottunk hogy a vágyakozásom hozott ide. Kiderült hogy én már régebben tanítok itt, mint hittem volna. Amikor Perselus és én összetalálkoztunk a folyosón, leszólítottam:
-Perselus, beszélnünk kell. De ne itt. Kérlek gyere be a szobámba.
Bevezettem a szobámba és egy tea mellett, leültünk beszélgetni. Mihelyt a tea felét megittuk, Piton így szólt:
-Rose. Miről akartál velem beszélni?
-Perselus, tanítanod kell Pottert.-Itt nagyon csúnyán nézett rám, amire én rögtön elszégyelltem magam, de folytattam.-Nagy hasznára válhat ez az okklumencia óra. Én átvállalnám, de ha téged nem tud kizárni a fejéből engem sem fog tudni, és még kevésbé Voldemortot.
Piton egy percre elgondolkodott, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
-Nem tanítom tovább azt a kölyköt! Ugyan olyan neveletlen, gyenge és arrogáns mint az apja volt! De..de, be kell látnom hogy igazad van. Szólj Potternek hogy este várom. Ennyi a mondani valód, Rose?
-Egyenlőre ennyi, köszönöm Perselus. Oh még valami...tudom hogy mit érzel. Engem is csúfoltak az iskolában. Csak engem még a régi, a mugliiskolában. Mikorra várod Pottert?
-Este hatra. Kérlek azt is mond meg neki, hogy ne késsen.
-Rendben vcan. Meddig tartana? Utána felmennék én is. Ha Potter, ilyen könnyen be tudott nézni a fejedbe, nekem is menni fog.
Azzal felálltam, elvettem a két üres csészét, és kitessékeltem Pitont a szobámból. De a folyosón még utána szóltam, de csak éppen hallhatóan, nehogy meghallja valaki:
-Akkor este.
-Akkor este.
Miután Potter elment, (onnan tudtam hogy láttam kijönni a toronyból) felmentem oda, ahol ő tartja az elmezárolási órákat, a fiúnak. Az ajtó nyitva volt, éppen rendezte az eszközöket, amikor udvariasan bekopogtattam, egy szép mosollyal az arcomon. Piton is egy mosollyal válaszolt, és azt mondta menjek be. Bezárta az ajtót, és elkezdtük a gyakorlást.
-Perselus, kérlek ne haragudj rám. Akármit fogok látni, megígérem hogy csakis kettőnk között marad. És tudnod kell két dolgot. 1..tudok rólad mindent, amit tudnom kell.-ezt a mondatot egy kedves mosollyal fejeztem be.-2..Megbízhatsz bennem.
-Perselus, kérlek ne haragudj rám. Akármit fogok látni, megígérem hogy csakis kettőnk között marad. És tudnod kell két dolgot. 1..tudok rólad mindent, amit tudnom kell.-ezt a mondatot egy kedves mosollyal fejeztem be.-2..Megbízhatsz bennem.
Miután az ő elméjét már feltártam, és semmi új dolgot nem láttam benne, amit eddig nem tudtam volna, olyan ajánlatot tettem neki, amit nem utasíthatott vissza. És nem is tette.
-Perselus...mivel te így megbíztál bennem, és engedted hogy belelássak az emlékeidbe, te is belekukkanthatsz az enyémbe. Vannak titkaim, amiket nem mondtam el senkinek. És csakis te fogod őket tudni. Kész vagy rá?
Bólintott.
-Perselus...mivel te így megbíztál bennem, és engedted hogy belelássak az emlékeidbe, te is belekukkanthatsz az enyémbe. Vannak titkaim, amiket nem mondtam el senkinek. És csakis te fogod őket tudni. Kész vagy rá?
Bólintott.
Fájdalmas volt visszanézni mindent, ami mugliként történt velem..megalázztatás, kínzások sorozata, rossz dolgok, és amikor a vége fele közeledtünk, oda ahol eddig még én sem szívesen jártam, megrökönyödve vettem észre, és Perselus is, hogy sírok.Abbahagyta a varázsigét, és letérdelt a székhez ahol ültem, hogy egyvonalban legyen az arcunk.
-Én....én..én nem..-de beléfolytottam a szót. Nem akartam azt hallani ahogy megsajnál.
-Perselus, nem tudhattad.Ezt néha még én sem akarom tudomásul venni.-És újra elkezdtem sírni.
-Én....én..én nem..-de beléfolytottam a szót. Nem akartam azt hallani ahogy megsajnál.
-Perselus, nem tudhattad.Ezt néha még én sem akarom tudomásul venni.-És újra elkezdtem sírni.
Közelebb jött hozzám, éreztem az illatát, annyira közel volt (furcsa, de érdekes virágillatra lettem figyelmes),megfogta leszegett fejemet, és megcsókolt. Nem tudom leírni azt az érzést amit keltett bennem.
Egyszerre éreztem bizsergést, örömöt, és nem tudom miért, de szeretetet is. Amikor a csóknak vége szakadt, kapkodtam a levegőt, és az Ő szemében, megbánást, és egy eddig furcsa érzést fedeztem fel.
Szerelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése